Sevilla Alcazar, katedrális, Giralda (2016 szeptember 29)

Andalúzia 2016 szeptember 27 - október 11

2016. október 14. - György Rudas

Sevilla kihagyhatatlan, ötcsillagos látnivalóiról nagyon sokan írtak már, de a személyes benyomások mindig kicsit mások és számos gyakorlati tanáccsal is lehet valami pluszt vinni az élménybeszámolókba. Ennek szellemében igyekszem ezt a részt felépíteni.

Szerencséje van a turistának, mert ezek a látnivalók gyakorlatilag egymás mellett vannak, tehát nagyon sokat nem kell gyalogolni, hogy egyikből a másikba átmenjünk. Az átmenetelt egyetlen dolog nehezítheti, a bejáratok előtti várakozók tömege, ezért célszerű interneten előre időpontra szóló jegyet venni. Ez nekünk az Alcazarba sikerült is, de valahogy a katedrálisnál nem jött össze. Kellemes meglepetés volt az, hogy mindkét helyre van nagyon kedvezményes ( kevesebb, mint félár ) nyugdíjas jegy, de a jogosultságot igazolvánnyal kell bizonyítani. A katedrálisba körülbelül fél órás sorbanállásra kell számítani, ha nincs előreváltott jegyünk, az Alcazarba az időpontban pontosan engednek be. Mindkét helyen biztonsági ellenőrzésre is sor kerúl, de gyorsan, szervezetten megy az egész.

Az Alcazar bejáratánál három sor kígyózik, az egyik a csoportoké, a másik az előreváltott jeggyel rendelkezőké, a harmadik a spontán érkezőké. Bár látszólag azonos hosszúságúak, a beeresztéskor az időpont szerintiség érvényesül, tehát nem kell attól félni, hogy valaki hátrányba kerül.

A beléptetési procedúrán átesve az Almohád dinasztia uralkodóinak palotáihoz érkezünk, melyek a mudejar stílus jellegzetességeit viselik magukon. Egy pillanatra hátrafordulva a palotákkal övezett téren láthatjuk az eredeti erődfal megmaradt kis részét a fölé tornyosuló Giraldával.

A palotaegyüttes természetesen több generációs, folyamatosan bővített és átépített részből áll, hogy melyik éppen kinek volt fő építménye, azt uralkodói címerrel igyekeztek tudatosítani.

Még mielőtt belépnénk az épületekbe már ízelítőt kaphatunk az építészeti csodákból.

A termeket végigjárva megcsodálhatjuk a stukkóművészet végletekig kifinomult remekeit

a cseppdíszítés az egyik kedvenc kiemelési mód

és természetesen az épületek között harmonikusan helyezkednek el a hűsölést és csendes elmélyülést szolgáló patiók.

A palotaegyüttes legdíszesebb része természetesen a minden eddigi építészeti megoldást egyesítő, de aranyfüst lemez borítással kiegészített dísz, vagy trónterem.

bejárata

mennyezete

boltívei

és összképe

Nagyon jellemzőek a kerámiadíszítések is, ezek főleg a késői bővítésekben dominálnak és először feliratokban, majd jelenetábrázolásban teljesednek ki.

A mór időszak utáni művészetekben már a gobelin is helyet kapott, természetesen a város nagy utazójának és leghíresebb hajósának Kolumbusz Kristófnak állítva emléket.

Eddigre már kellemesen elfáradtunk, így mi is a palota kertjeiben kerestük a felüdülést, melyben hajdanán főleg a palota hölgy lakói lelhették örömüket ( gondolom én ).

A kép nagyon jóindulatú, ugyanis frissítették a medence vizét, oly módon, hogy a baloldali épület tetejéről egy rozsdás esővízcsövet fordítottak be a medence fölé és abból eresztették a friss vizet, Elég illúzióromboló hatással.

Szerettük volna bejárni a park egyik látványosságát a labirintust , de zárva volt, így maradt pár kis épület, szökőkút és természetesen a növényzet, mely ebben az őszi időszakban már nem az igazi pompájában tündökölt.

Az erődkapun kilépve a mindenhol elengedhetetlen narancsos udvarban találtuk magunkat és ismét rácsodálkozhattunk a Giralda csúcsára.

Délelőtti programunk ezzel véget ért és következett a jól megérdemelt pihenő az elmaradhatatlan kávé és sör mellett a Santa Cruz negyed egyik kis utcai kiülős, de természetesen árnyékos kocsmájában.

A katedrális bejárata felé közeledve elhaladtunk az érseki palota impozáns épülete előtt,

megcsodáltuk teljes pompájában a Giraldát a mór mecsetből átalakított harangtornyot,

majd beálltunk a sorba, a már említett fél órára, ahol a Giralda szélkakas angyalának egy korábbi változata néz le a várakozókra.

Itt is megkaptuk a nyugdíjas kedvezményt, a belépőjegy a katedrálison kívül a Giralda és még aznap a Salvador templom meglátogatására jogosít.

Belépve a világ egyik legnagyobb templomába a körmeneti ereklyetartó fogadja,

majd a kórus mögé érkezik a látogató, melynek már a hátsó határoló felülete is előre vetíti, hogy milyen gazdagságot láthat a templom további részein.

A kórus, a maga faragott üléseivel szintén egy komoly látványosság, de itt is a bőség zavarával küszködhetünk.

Aztán vele szemben a főoltár. Amikor 1990-ben itt jártunk, akkor szentül megfogadtam, hogy videó kamera nélkül többet nem megyek sehova, pedig akkor még nem volt az olyan könnyen elérhető. Bár így is történt és most éppen a vadonatúj fényképezőgépen full HD-s videófelvevőjével próbálkozom, de ezt a részletgazdagságot semmi nem tudja igazán leképezni, ahhoz több nap is kevés lenne. Maradjon hát, ami sikerült ebből.

A katedrális másik oltára, mely az uralkodók kápolnájában található hasonlóan díszes, sajnos most renoválás miatt nem lehet a kápolnát látogatni. Most csak ennyi látszik belőle.

A katedrálisban található Kolumbusz Kristóf síremléke. Nehéz ma már a mai méretekhez szokva elképzelni, hogy Sevilla akkor tengeri kikötő volt és hajói ezen a kisméretű folyón indultak el a nagy útra. Ő maga háromszor járta meg az utat és a harmadik úton halt meg Santo Domingoban és ott is temették el. Fiai is követték és aztán közös sírba kerültek. A csontokat - mintha csak az árpádházi királyok mintáját követték vola - hurcolták ide-oda és úgy összekeverték, hogy senki nem tudja pontosan, kinek a csontjai vannak itt eltemetve. Ma az a tudósok álláspontja, hogy ezek a fiának a csontjai.

Nekem a katedrális kincstára volt óriási élmény, rengeteg ereklye, korona, szobor, és külön szép kupolájú kápolna tartozik hozzá.

A kápolna kupolája különlegesen szép

Visszatérve a templomtérbe még egy pillantást érdemes vetni a mennyezetre

majd máris a Giralda feljáratánál találjuk magunkat, mely a templomból nyílik. A Giralda a mór mecset minaretjének meghagyott és harangtoronynak átalakított része. Különlegessége, hogy nem lépcsőn, hanem széles rámpán lehet felmenni a toronyba, ha jól emlékszem 8 fordulóval, tehát 32 rámpával. Mindez azért, hogy lóval is fel lehessen menni a toronyba. Nehéz kitalálni, hogy miért ez alakult ki, de Cordobában is hasonló a minaret kialakítása.

A toronyba feérve nem kell olyan sokáig levegő után kapkodni, mint egy csigalépcsős megoldás esetén, de jól esik a kellemesen fújdogáló szellő és a fejünk fölött lévő , és meg is szólaló harangok látványa.