Minden utazó rémálma, a legszebb látnivalókat zuhogó esőben vizitelni.

Reggel olyan esőre ébredtünk, hogy az étteremig eljutás ideje alatt bőrig áztunk. És csak esett-esett. A csapat felszerelkezett, a meleg ruha, esőkabát, esernyő és csüggedés. A busz a meredek út alján állt, ahol teljes szélességben hömpölygött a víz és nem vicc, bokáig ért. Az a 20 méter elég zűrös volt, de aztán elindultunk. Felkapaszkodtunk a főútra és északnak fordultunk a már ismert úton Budva és Kotor felé.

Mire Budvánál elhagytuk az építkezést ( most szerencsére csak 20 perc volt ) észak felől derülni kezdett.

A Tivati repülőtérnél már ragyogó napsütés volt

és a 10 percig tartó kompozás alatt, ami a kotori öböl legszűkebb pontján Rose és Zelenika között rövidíti az észak felé tartó utat, már csodálatos idő volt és ez  végig követett minket a további napokon is hazaút végéig.

Herceg Novin keresztül

haladva értük el a határt és léptünk át a negyedik országba utunk során, most Horvátországban jártunk.

Horvátország pénzneme a kuna. Ugyanakkor itt is több helyen fizethetünk euróval, de minden esetben előre meg kell kérdezni, hogy elfogadják-e. Viszont minden esetben arra kell felkészülni, hogy a visszajárót kunában kapjuk.

Itt is hazai idegenvezetőt kaptunk, de Ő szabadkai magyar hölgy volt, aki ide jött férjhez és hosszú ideje él Dubrovnikban és kiváló vezetőnek bizonyult természetesen magyarul.

Csodálatos úton ereszkedtünk le a város felé

majd a várfalak mellett haladva értük el a városkaput.

Az autóbuszok a városkapu melletti kis térnél teszik le és veszik fel a turistákat. Most amikor még csak a szezon kezdete előtt jártunk már olyan csúcsforgalom volt, hogy ahhoz képest a Rákóczi úti buszforgalom csak enyhe kezdő. Bizony néha amikor már látszik az aktuális csoport busza még hosszú percekig tart, míg a felszállóhelyet meg tudja közelíteni. Mi lehet itt szezonban? 

A kis téren az árnyékban hangulatos szökőkút fogad, iható vízzel látva el a turistát

és a tengerpartról jól látható a várfalakon kívüli kis szigeten elhelyezkedő masszív erőd.

Dubrovnik városa az Adria Velence melletti egyik legnagyobb és legősibb települése, sok szempontból magán viseli a velenceiekkel való szoros kapcsolat nyomát, hisz hol alattvalóként, hol ellenségként állandó volt a kereskedelemért folyó vetélkedés. A város érdekessége, hogy csaknem két évszázadon át a magyar királyság része volt, komoly adót fizetett többek között Mátyás királynak is. Ma is itt őrzik Szent István király fejereklyéjét, mely a múzeumban tekinthető meg. A török uralom alatt is virágzott a kereskedelem és a hajógyártás - melyről messze földön híressé vált - azáltal, hogy jelentős adók fizetésével váltotta meg viszonylagos függetlenségét. A sors iróniája, hogy a délszláv háborúban az egyik legsúlyosabb károkat elszenvedő település volt. Mára ebből szerencsére nem sok látszik, az újjáépítés igyekezett az eredeti állapotok szerint helyreállítani ezt a valódi gyöngyszemet.

A városkapun rögtön feltűnik a város védőszentjének, Szent Balázsnak szobra, mely városszerte számtalan helyen megjelenik.

Belépve a főkapun a kis téren  áll az Onofrio szökőkút, mely most sajnos állványerdő mögé rejtőzik a jelenleg zajló restaurálás miatt. Egy kép róla az internetről.

Tovább haladva azonnal a főutcán - a Stradun-on - találtuk magunkat, mely szinte kettéosztja a félszigeten elterülő pazar óvárost. Sajnos a kis tér 

Végig sétálva a szép épületekkel szegélyezett főutcán benézhetünk néhány keskeny mellékutcácskába

és végül az óratorony felé elérkezünk egy szélesebb térhez, melynek középpontjában az 1418-ban készült Roland oszlop áll, mely a város függetlenségének jelképe.  

A téren található az 1715-ben épült Szent Balázs templom

A tér legszebb palotája a Sponza palota

árkádja alatt a város címere, mely idézi az árpádsávos magyar lobogót

Jobbra fordulva a városháza és a Marin Drzic színház palotája elé értünk

Előtte Marin Drzic, a helyi koszorús költő  szobra, ami a helyi simogatós szobor, a visszatérés igéretével.

Egy lépéssel arrébb a városi vezető mindenkori székhelye a rektori palota díszes homlokzatú, árkádos épülete látható

A rektori palota terén található a 17.század végén, 18.század elején épült barokk stílusú székesegyház. Belépve a gyönyörű keresztelő kápolna fogad.

A templombelső

és az orgona

A rektori palota mellett kisétáltunk a kikötőbe és itt csodálatos kilátás nyílik a városfalra valamint a várost körülölelő hegyekre, rá lehet csodálkozni a kikötőben ringatózó hajókra,

majd a rakparton tett rövid séta után a másik kapun visszatérhetünk a városba. 

A kapun belépve található a volt zsinagóga, ma múzeum a város hajdani zsidó közösségének emlékeivel.

Innen már szabad idős program keretében látogattunk meg három templomot. Az első esetében nem is gondoltuk volna, hogy az óvárosban ilyen szintkülönbségek vannak, ugyanis meg kellett másznunk az itteni spanyol lépcsőt a jezsuita templom és kolostoregyüttes meglátogatásához.

A templombelső már a nemsokára kezdődő esküvői díszekkel volt tele, az impozáns főoltárát azonban ez nem szegényítette

Nem irigyeltem a násznépet amiért nekik is gyalog meg kellett mászni a lépcsőket, de amikor megláttam az idős hölgyet elegáns szerelésében bottal, tűsarkú cipőben, akkor kezdtem nem egészen érteni a házasulandókat. De hát lelkük rajta.

A főutcával párhuzamos utcácskában van az ortodox templom, attraktív ikonosztázzal

és szépen díszített menyezettel

Azután jött a szokásos pihenés egy nagyon nagy adag és igen finom fagylalt elfogyasztásával és ezután a Pile -kapu közvetlen közelében lévő ferences templom megtekintésével zártuk programunkat.

a főoltár

a szószék

Még egy rövid visszapillantás és befejeztük a mai programot.

Nagyon fáradtan, de csodálatos élményekkel telve utaztunk vissza szálláshelyünkre és senkit sem kellett ringatni az elalváshoz.