A tegnapi sűrű nap után mára egy csendesebb programot ígért az itiner. Első látogatásunk az idegpályák kisimítására alkalmas Frehel fok volt, találkozás az Atlanti óceánnal. Korábban már volt szerencsénk a Cabo da Roca és a Land's End vadregényes és meglehetősen viharos fokain járni, így meglepetésként ért a nyugodt, szinte hullámmentes tenger. De azt hiszem éppen ez kellett nekünk. 

Megcsodáltuk a régi 18. századi  világítótornyot , 

de ma már a 20. századi új világítótorony várja az érkezőket

mellette a védelmet nyújtó kettős bástyával, mely a hajdani erődítés egyetlen megmaradt része. Mint sok más ilyen tornyot, főleg a használaton kívüli régi világító tornyokat ma trendi lakóépületté alakítani, mint ahogy ez az épület is ma ezt a célt szolgálja.

A természeti szépségek meditálásra késztetik az ide látogatókat és mivel mi viszonylag korán megérkeztünk nem kellett a sok látogatóval osztozni a látványos, tényleg békés, csendes helyen, igazi kikapcsolódásra alkalmas helynek bizonyult.

Azért, hogy a csend ne legyen teljes a sziklákon fészkelő sirályok rikoltozása tölti be a teret

A sziklaszirten csak gyér vegetáció található érthető módon, de a természet azért megalkotja a maga gyönyörűséges virágait

Miután kigyönyörködtük magunkat a természeti szépségekkel egy bónusz program várt a csapatra. Egy bűbájos kisváros Josselin volt a célpont. Beérkezve a kisvárosba rögtön magával ragad a látképe.

és amikor megfordulunk, tátva maradt a szánk

Rövid sétára indultunk a várfal mellett

majd kiértünk a városka főutcájára

Tovább haladva a főtér felé egy gyönyörű favázas épület fogadott a sarkon

De az igazi meglepetés ezután jött. A közvetlen mellette lévő felújítás alatt álló épületből kiszaladt egy munkaruhás hölgy és összecsapta a kezét: négy hónapja vagyok itt, de még magyar csoport azóta nem járt erre! A felújítás után éttermet nyitnak a párjával és természetesen szívesen látnak minket ha újra erre járunk. Mi valószínűleg már nem, de ha ősztől valaki erre jár feltétlen nézzen be hozzájuk.

Befordultunk a főtérre

és meglátogattuk a városka templomát

A hagyományos templombelső mellett szép üvegablakokat láthattunk

és ami a legjobban tetszett az a szószék

Mivel már ebédidő volt kis túrával elértük a városka három pékségéből az egyetlen nyitva tartót, ahol ott helyben a friss bagettből készítettek nekünk szendvicset

és azt jóízűen falatozva sétáltunk vissza a folyóparton a vár alá, ezzel méltóképpen keretezve az igazi csodálatos meglepetés programot.

Az út második kiemelt célpontja, Carnac felé vettük az irányt. Mindíg érdekeltek ezek a kicsit misztikus, megmagyarázhatatlan építmények, melyek mai gondolkodásunk szerint nem is lennének lehetségesek.  A mexikói , máltai és a Stonhenge-i építményeket látva az itteniek sokkal egyszerűbbek, de a legújabb kori vizsgálati eredmények szerint ezer évekkel ősibbek azoknál. A kövek alatt talált szerves fosszíliák radiokarbonos vizsgálata szerint a köveket 5-6000 évvel ezelőtt állították a mai helyükre, tehát jó 2000 évvel Stonhenge előtt. Már csak pár apró kérdés maradt megválaszolatlanul mindmáig: kik, hogyan és legfőképp miért telepítették a kősorokat ide?

Jöjjenek a képek, melyek segítséget adhatnak a megoldáshoz, minden jó válasz lehetőséget ad a következő kérdés megválaszolására.

Ma már, hála a turisták áldásos tevékenységének ez a terület is be van kerítve, a kövek közvetlen közelébe nem lehet bemenni. Ahol kiszálltunk a buszból az óriási kövek közelébe kerültünk.

Megdöbbentő volt egy két kő mérete, melyet a mellettük nézelődő emberek szemléltetnek jól

Először fel se tűnt, hogy a kövek bizonyos rendezettséggel kerültek felállításra

Tovább haladva a kerítés mellett a kövek mérete egyre csökkent és már jól láthatóvá vált a sorba rendezés 

A sorokat igazán a téglalap alsó részétől visszatekintve lehet meglátni és kellően elcsodálkozni rajta

és még szemléletesebben

Körbejárva a bekerített területet egyetlen síremlék, dolmen , található a legtávolabbi sarokban, mely kirí a monolitok környezetéből. Ez a szokásos sír forma, állítólag találtak is eltemetett maradványokat alatta

A találós kérdésre, hogy mi ez természetesen ahányan voltunk, annyiféle jobbnál-jobb válaszokat adtunk. Tekintve, hogy elkerüljem a plágium gyanúját csak a saját - természetesen teljesen őrült, nem adhatok mást csak mi lényegem - ötletem: úszómedence, melyből leeresztették a vizet, az egyik nagy kövön régebben látható volt a felírat is, mélyvíz, csak úszóknak!

De mit tesz a véletlen, egymástól függetlenül nejemmel egy még jobb ötletünk támadt: magról ültették a köveket. Mit tesz 45 év házasság!

De visszatérve a komoly dolgokhoz, azért, hogy igazán szemléltetni tudjam a területet álljon itt a Google Earth néhány fotója.

A terület, amit körbejártunk

De nem csak ez az egyetlen ilyen kővel beültetett terület van itt, kilométer hosszan nyúlnak el a sorok, csak talán a többi rész kevésbé látványos, a légi fotók azonban jól kiadják a jellegzetességüket

A buszon a megoldatlan kérdésen néhányan nagyon elgondolkoztak, míg az ébren lévők a Quiberon félsziget csúcsa felé vezető út szépségeit élvezhették. Ez egy félsziget a breton félszigetben, van egy rövid szakasz, ahol a tengert csak az országút és a vasúti sínek választják el a két oldalon.

A program a csúcsán lévő városka, de sokkal inkább az Atlanti óceán élvezete volt. Mi bokáig élveztük, de néhányan bátrak voltak és megfürödtek. Kijövet általános vélemény volt, hogy ráfürödtek, mert igen hidegnek bizonyult.

Ezzel le is zárolt vándorlásunk Budapesttől távolodó szakasza, már mindössze a hazafelé vezető közel 3000 kilométer volt előttünk.