Sevilla után a tengerparti szállásunkra mentünk Torremolinosba, a meghitt kis 160 négyzetméteres dupla konfortos és tengerre néző erkélyes kis apartmanunk ideális helynek bizonyult a pihenéshez és az egynapos csillagtúrák kiinduló pontjaként is.

Első kirándulásunk mindannyiunk kedvenc andalúziai kisvárosa Cordoba volt.

Itt az erődfalak közé épült óváros megőrizte a régi idők báját és egyesít mindent, ami erre a spanyol tartományra jellemző, aztán hab a tortán a Mezquita.

1492-ig itt a mórok felépítettek egy különleges együttélési formát, ahol vallástól függetlenül ( na jó, a katolikusokkal nem nagyon kellett bajlódniuk ) mindenki kiteljesíthette önmaga erényeit és békés együttéléssel virágzó városokat teremtettek. A tudomány, az építészet, a művészetek és a filozófia aranykorát élte és erre Cordoba a legékesebb példa, mert a zsidó polihisztor Maimonidesz

előtte az utcakövekben

és az arab tudós Averroes jól megférnek egymás mellett.

A zsidónegyed őrzi a hagyományokat, a ragyogó fehérre meszelt házak, a szűk és kanyargós utcácskákban igencsak idézik a kor hangulatát.

A kis utcácskákban hangulatos vendéglátóipari egységek, errefelé főleg borozók vannak, melyek mélyén a hordók, a patiók, a bikaviadal és flamenco trófeák sorakoznak.

És a patiók és utcarészletek, melyek elbűvölőek

Az utcák tele vannak szuvenírt áruló boltokkal, hol nincsenek, így lehet a kislányoknak flamenco ruhácskát kapni az óvodai maszkabálba

Ezek után egy patió következő utcára nyíló kapuján kilépve elénk tornyosul Cordoba fő látnivalója a Mezquita. Eredetileg a mór nagymecset, melyet a katolikus királyok eléggé el nem ítélhető módon középen megbontottak és egy katedrálist építettek bele. Ez olyan szentségrombolás volt abban a korban is, hogy szerencsére egy józan uralkodó, aki elítélte ezt a barbár tettet, leállította a további rombolást, így ránk maradt ez a páratlan örökség. Persze a mórok sem voltak szentek, hiszen a márvány tartóoszlopok a meghódított területek épületeiben talált és onnan ide szállított oszlopok, viszont ezzel elérték, hogy nincs két egyforma márványmintázatú ezek között. Ma, amikor műemlékként csodáljuk, eláll a szavunk a látványtól, képzeljük el a középkori alattvalót - ha egyáltalán beengedték ide - hogy mit érezhetett és gondolt erről.

A sevillai katedrálisnál és az Alcazarnál is a látogatás végpontján értük el a narancsudvart. Itt pont a fordítottja van, az udvaron átsétálva, a mecsetből harangtoronnyá átalakított épületet megcsodálva jutunk el a bejárathoz. A pénztár a harangtorony mellett van, gyakorlatilag sorban állás nélkül lehet a jegyet megvenni, itt nem volt nyugdíjas kedvezmény.

A bejárat után kezdődik a csoda, az oszloperdő, a piros-fehér csíkozatú boltívek az elvarázsolt kastély élményét idézik fel a belépő számára.

Milyen díszes lehetett az eredeti?

A mihráb, az imám ( a főpap ) imádkozási helye, mely kijelöli, hogy merre van Mekka

Közeledünk a mecset közepe felé, már feltűnnek a templom részei is

A színes üvegablakok ilyen látványt varázsolnak

 Beérkezve a templomba királyi címer fogad

A főoltár

A kórus üléstámlájának részlete

A kupola

A mennyezet részlete

A templom mellett egy kicsi, de annál szebb kincstár is helyet kapott. Az ereklyetartó

A kereszt

és egy dísztárgy részlete

Mivel a templom a nagymecset közepén van, természetesen a kijárathoz is az oszloperdőn át vezet az út.

Kiérve a Mezquitából a séta a falak mentén a Quadalquivir folyó partjára vezet. A fal egyik használaton kívüli kapuja

a hátsó fal olyan, mintha karavánszerájként szolgált volna fénykorában

és a híres híd a folyón, frissen felújítva

Mi mással lehetne befejezni egy Cordobáról szóló beszámolót mint a virágok utcájának képeivel. Ez minden fotós és idelátogató kötelező penzuma, de az eddig leírtak talán meggyőztek mindenkit, hogy ez a hely kihagyhatatlan.

( Nehogy elfelejtsem, ne hagyja ki senki az 1400 éves 20 méter mély, kis búvópatak által táplált arab kutat a sarokban lévő bolt belsejében. Ingyen van, ezt minden nyelven, így magyarul is hirdeti. Vasrács van a tetején, még a meglepetéstől beleesnénk )

Jól kifáradtunk, de már készültünk a következő túrára, mely Rondába vezet.