A Magyar - Izraeli Baráti Társaság szentendrei csoportjának vendégeiként töltöttünk egy csodálatos napot a Vajdaság második legnagyobb városában Szabadkán. Célunk a leggazdagabb szecessziós emlékekkel rendelkező város megismerése és a felújítás alatt álló zsinagóga meglátogatása volt, befejezésként a festői palicsi tónál finom ebéddel és rövid tóparti látogatással.

Röszkére érve szembesültünk retró élményeinkkel, hiszen mostanában kevésszer élhettük át az ellenőrzött határátlépés élményét. Bár nem igazán tartott túl sokáig ( kifelé 35 perc, visszafelé 20 perc ), azért szokatlan volt a buszról leszállás és az okmányok elvitele a kétszeres ellenőrzéssel együtt.

Ami nem volt egy könnyen emészthető látvány, az a szögesdrót kerítés és mellette a migránsok tábora. Bár nem voltak túl sokan, olyan 100 főre becsülném a létszámot, mégis rossz érzés ezeknek az embereknek a sorsába belegondolni.

A Szabadka felé vezető út Palicson át vezet, mely a város üdülőövezete, ennek megfelelően nagyon szépen gondozott házakkal, rengeteg zölddel. A város maga inkább csak a sok zölddel emlékeztet erre, a nagyon szépen rendbe hozott belvárosi paloták mellett bizony szép számmal akad nagyon rossz állapotban lévő ház is, és bár a város 100000 lakost számlál erősen mezővárosi külső jellemző rá. De mi a csodákért jöttünk és nem is csalatkoztunk.

Miután találkoztunk idegenvezetőnkkel Dórával, először a városházát, annak is a nagytermét látogattuk meg. A háború Szabadkát közvetlenül nem érintette, kivéve persze a besorozott fiatalokat, így az 1991-ben teljesen, az eredeti állapotát hűen visszaadó felújítás eredménye látható. Bár a főtérről az épület homlokzatát nem láttuk ( egy rendezvény zajlott ott éppen ) de a belső részek is megmutatják az épület külsejének szépségét.

Beérve az épületbe a lépcsőház impozáns látványában gyönyörködhettünk. A város történetét a főbejárat fölötti plafonrészen rögzítették.

A lépcsőház burkolata eozinmázas pécsi csempe és szobrok,

 a falak a szecesszió minden szépségét visszaadják,

a festett üvegablakok a régi és az új városházát ábrázolják.

A nagyterem belső tere impozáns, a kialakítás egészen különleges.

Ma is a városi tanács aktív ülésterme, remélhetőleg a díszítéshez méltó döntéseket is hoznak.

A festett üvegablakok Róth Miksa műhelyéből valók, a magyar királyokat

és híres magyar államférfiakat ábrázolnak.

Izgalmas volt látni Nagy Lajos palástján a svasztika ábrázolást,de ez jóval megelőzte a ma hozzá fűzött gondolattársítást.

Egészen különleges a látogatói erkélyek kialakítása és díszítése.

Elhagyva a városházát a korzón és a környező utcákban a ragyogóan felújított szecessziós épületeket néztük meg, közben sok a várossal, az irodalommal és a multikulturális város zsidó emlékeivel foglalkozó ismereteket szereztünk kiváló idegenvezetőnk elbeszéléseiből. Különleges történeteket hallottunk a város nagy szülöttje, Kosztolányi Dezső fiatalkoráról, a várossal szimbiózisban álló alkotásairól. Láthattuk a Vörös Ökör iskolát - igen így hívják, mert korábban az ilyen nevű kocsma működött az épületben - , láthattuk a Sárga házat, mely az 1941-es bevonulás után a magyar hadsereg főhadiszállása és bírósága volt ( nem minden intézkedésünk volt pozitív, és akkor elég enyhén fogalmazok és főleg zsidó áldozatok voltak ) majd a sétálóutca gyönyörű épületei következtek,

benne két legnagyobb zsidó család palotáival és a hozzá tartozó történetekkel.

A palotával szemben lévő szállodát az az építész tervezte és építette, akit éppen az egyik zsidó család nem fogadott fel építészének. A történet szerint azzal bosszulta meg ezt, hogy ismervén az elutasító megrendelő szokását, miszerint reggel az erkélyére kiülve fogyasztja el kávéját, a vele szemben látható négy nőalak közül az egyiket a hátsó felével a palota felé fordulva ábrázolta. 

A szálloda híres lakója volt Kabos Gyula, aki egy szezont játszott a városban, a vele szembeni leánygimnázium tanuló hölgyei legnagyobb örömére, a legenda szerint Kosztolányi első menyasszonya is köztük volt, nem is jött össze emiatt a frígy.

Kiérve a főtérre a városi könyvtár épületét lehet megcsodálni,

majd kissé arrébb a színházat, melyet teljesen újjáépítenek és a szabadkaiak nagyon utálják a még építés alatt álló betontömböt.

Kicsit arrább a művészek tere, ahol a város hírességeinek sokszínűsége jelenik meg Csáth Géza ( aki magán próbálta ki a narkotikumok hatását és úgy írásaiban, mint pusztításában sikerrel ),

Munk Artúr ( a Titanicot megsegítő Kárpátia hajóorvosaként lett ismert, majd élete végéig dolgozott a városban orvosként ), Danilo Kis ( a posztmodern irodalom számunkra kevéssé ismert reprezentánsa ) szobraival illusztrálva, majd egymás mellett három gyönyörű épület,

melyek közül az egyik a szabadkai magyar főkonzulátus épülete.

A szecessziós építészet egyik gyöngyszeme a zsinagóga.

A Dohány utcai zsinagóga után a második legnagyobb befogadóképességű zsinagóga volt, 1400 fős befogadóképességgel. Külseje gyakorlatilag teljesen fel van újítva, a belseje szívfájdalom, de folyamatos a renoválás. A zsinagógát az egyház teljesen átadta a városnak, hiszen a holokauszt alatt a 6000 fős zsidó közösség 4000 fős veszteséget szenvedett, ma alig 600 fő a zsidó vallású lakosság, így anyagi ereje nincs a felújításhoz a közösségnek.

 Néhány magyar művész tart jótékonysági koncerteket a felújítás érdekében ( Varnusz Xavér, Budapest Klezmer Band, Presser Gábor, Ruzsa Magdi és mások ) deez egy csepp a tengerben. Itt is a kupola és a felső szint renoválásával kezdték a belső munkát, de mint a szegedi zsinagóga esetében sem sikerült,

itt is gond van a szigeteléssel, a beázások rongáló hatása jól látható.

Gyönyörű üvegablakok,

a tóra szekrény helye

és az oltár különlegessége

még nehezebbé teszi a látvány befogadását és annak elképzelését, hogy mikorra lesz ez a ragyogó épület teljes pompájában. Minden dicséret a felújítást végzőknek, de több évtized munka áll előttük.

Ezzel a szabadkai program a végéhez ért és jókora csúszással elindultunk a palicsi tó partjára, ahol a jólesően fáradt és farkaséhes csoportot egy nagyszerű ebéd várta, majd rövid séta a tóparton és már véget is ért ez a nagyszerű nap.

Köszönet idegenvezetőnknek Dórának a fantasztikus felkészültségéért, Orbán Sanyinak az út megszervezésért és lebonyolításáért és a csoport tagjainak a kiváló hangulatért. Jó volt veletek.

Zárásként egy kis előleg, ha valaki érdeklődik a bécsi zsinagóga iránt. A múlt héten egy másik csoporttal volt szerencsém eljutni oda, mellékelek róla pár képet és egy kis ismertetőt.

Ausztriában a háború előtt mintegy 200000 zsidó élt. Az Anschluss után lehetőség volt , természetesen a vagyon jelentős részének hátrahagyása mellett , a kivándorlásra és ezzel 80000-en éltek is. A megmaradottak végigszenvedték a kristályéjszakát, melynek során a 11 működő bécsi zsinagógából egy maradt meg a Judengassen, mely ma is működik és ezt látogathatjuk meg. Azért nem égették porig, mert olyan közelségben van egy katolikus templomhoz, hogy féltek arra is átterjed a tűz. Messze nem ez volt a legnagyobb zsinagóga Bécsben. A háború alatt 85000 osztrák zsidó pusztult el, mára egész Ausztriában lélekszámuk 12000.

A zsinagóga gyönyörűen rendbe van hozva, és a bécsi hitélet szerves része.

Bécs legrégebbi zsinagógájának ( 14.-15. század ) alapjait is feltárták és ez is, a zsinagógai belépőjegy ide is érvényes, látogatható, egy kis múzeummal egyetemben a Judenplatz-on