Na akkor nekifogok még egyszer. Már eléggé jól előre haladtam ezzel a fejezettel, amikor sikerült megnyomnom egy gombot és elszállt minden. Nem állítom, hogy boldog voltam, de mostanra lehiggadtam, igyekszem visszaidézni, amit korábban már megfogalmaztam.
Tengerparti szállásunk Torremolinosban volt, innen csillagtúra szerűen tudtunk kirándulni, a már leírt cordobai és rondai kirándulásra és a nagyon közeli Malagába .
Egy kis meghitt apartmant béreltünk, alig haladta meg alapterülete a 160 négyzetmétert, természetesen dupla komforttal és két tengerre néző erkéllyel, A nagyon igényesen berendezett lakás egy 5 lépcsőházas lakóparkban helyezkedett el, az udvaron természetesen úszómedence, hogy igazán jól érezzük magunkat. Ebben nem is volt hiány.
Ha a tengerpartról visszanéztünk, akkor a baloldali épületegyüttesben laktunk.
Kicsit közelebb hozva így néz ki
A teraszról a tengerre való kilátás ilyen volt
maga a terasz
és kilátás a strandunkra.
A strandra való lemenetel 116 lépcsőn volt lehetséges, az még elment, de a nap végén feljönni kicsit fárasztó volt. De valamit valamiért.
Torremolinosban a tengerpart a látnivaló, más érdemleges nincs is. Ezért kétszer is bementünk Malagába, mely a Costa del Sol legnagyobb városa, ide érkezik a turisták zöme, reptere nagyobb forgalmú, mint a pesti. A tengerparton a várostól mindkét irányba 50-100 kilométeren létesültek az üdülővárosok és a szerencsés éghajlati adottságoknak köszönhetően ezekben egész évben szezon van, a nyári hónapok a családos turistáké, a téliek a nyugdíjasoké.
Malagába egy 20 perces vonatúttal lehet bejutni, ez tulajdonképpen egy metró, HÉV és vonat egyvelegnek épített vonal, hol föld alatt, hol a felszínen közlekedik, de megáll például a reptérnél is, így nagyon sok bőrönddel utazó veszi igénybe. A torremolinisi megállóban azonban csak felfelé vezető mozgólépcső van és hogy hab is legyen a tortán még a vágányok alatt is át kell menni újabb le és felmenő lépcsőkön a malagai peronhoz. Jó sokat kell cipekedni, de tényleg olcsó, a reptérig nincs 2 Euró a jegy.
Malagában a kedvenc terünk mindig a kiindulási pont. A teret egyik oldalról a katedrális homlokzata,
rá derékszögben az érseki palota határolja.
Minden más helyet a presszók és éttermek foglalnak el, a szökőkút mellett mutatványosok pózólnak vagy zenélnek, mielőtt kérnék a jutalmat.
Most volt időnk és lehetőségünk a templom megtekintésére is. A templom soha nem készült el teljesen, a második tornyának megépítése előtt elfogyott a pénz. A spanyol hódítások hanyatlása, a járványok miatti megcsappant lakosság és ezáltal bevétel már nem volt elég, így az épület torzó maradt. Először gúnyolták őket emiatt, de aztán inkább mint különlegességet kezdték kezelni, és ez az állapot áll fenn ma is.
Azért arra ügyeltek, hogy a háromhajós gótikus stílusú templom belső díszítése megfelelő legyen.
A kórus itt is tükrözi a főpapság azon igényét, hogy a díszítés híven tükrözze a felsőbb kaszt igényeit,
gyönyörű oltárok találhatók a mellékhajókban, ezek egyike a Szent Barbara oltár
gyönyörű festett üvegablakok
és még egy, na jó, nem Michelangelo, Pieta is van
és természetesen nem maradhat el a körmeneti szentségtartó sem.
Amilyen szerencsések vagyunk belefutottunk egy esküvői készülődésbe is. Az ifjú pár üdvözlésére felsorakozott a helyi hadsereg pár prominense
a nem tudom milyen rangú kiöltözött rangidőssel a sor szélén
és a dúsan tetovált koszorúslányok sem hiányozhattak.
Sajnos az ifjú pár túl sokat töltött valami lényegtelen elfoglaltsággal, így nem tudtuk őket megvárni, de talán megbocsátanak.
Mivel Ágiék fő célja az unokának való ajándék vásárlás volt, én elköszöntem és folytattam a látnivalók felfedezését. Uticélom az itteni uralkodói palota és erőd volt, melynek itt Alcazaba az elnevezése.
Az erőd alatt, a város korábbi időszakából megmaradt emlék, a rőmai színház romjai láthatók.
Belépve az erődbe megtekinthetjük az épületegyüttes makettjét.
Nagyon jó állapotban maradtak meg az erődrendszer falai,
azokon sétálva körbetekinthettünk a város egyes részein. Azonnal szembetűnik a bikaviadal aréna
és a kikötő területe.
A palota kertjei már idézik a mór stílust
a belső udvarok kialakítása
és az építmények díszei is hangsúlyozzák ezt.
A falakon lévő áttört stukkódíszítések mind-mind egy további élmény
és csak fokozza azt az érzést, hogy ez egy kis Alhambra, a granadai épületegyüttes kis utánzata.
Az épületekben kiállítások kaptak helyet, ezek egyike a fazekasművészetet tárja elénk az égető kemencével
és a cseréppiac képével.
Tovább sétálva a várfalon a másik oldalon a katedrális magasodik a város fölé.
A mór emlékek megtekintése után a városi park mellett sétálva belefutottam az egyetem épületébe
A szép épület után végre megtaláltam a kis parkot, mely nagyon dekoratív csempedíszítésével hívja fel a figyelmet magára.
a kis tavacskában aranyhalak úszkálnak
tavirózsák borítják a felületét.
több színben.
Ha már egyébként is itt tartunk, akkor jöjjön a tengerpart csodálatos növényvilágának pár szép példája. A városi park egy nagy botanikus kertnek van kialakítva, a legkülönlegesebb fák és virágok betelepítésével.
A kaktusz és virága
ezt nem tudom mi, valószínűleg zsálya, de lehet, hogy nyári orgona
Ebben a régióban a hibiszkusz nagy fa
strelícia, a papagájvirág
A park pálmái között zöld papagájok zajonganak
A különleges fák
és növények
A bougenvillea sövény
A legjellegzetesebb fa, amely szinte mindenhol megtalálható a narancsfa
aztán még egy pillantás a bikaviadal arénára közelről
de majdnem kihagytam Malaga egyik leghíresebb szülöttjét, Pablo Picassot
aki ebben a házban született, de itt csak 4 éves koráig élt.
a házban gyakorlatilag nincs semmi érdemleges, egy plakát talán az előcsarnokból,
és a malagai kirándulás után újra Torremolinos, a csodálatos pálmákkal a lakópark udvara és medencéje
Ezzel Bástya elvtárs elköszön, ragyogó két hetünk volt.
